1848. szeptember 15-én indítványoztam, hogy az ország hadügyi vezetése egy testületben egyesüljön.

Szeptember 16-án örömmel fogadtam, hogy indítványom pozitív elbírálást nyert.Melyben magam és hat társam ( Madarász László, Nyáry Pál, Pállfy János,Patay József és Sembrey Imre) volt az állandó Bizottmányi tag. A testület feladatának a katonai kérdések vizsgálata és a honvédelem megszervezését szántuk, orvosolandó a forradalom óta nyitott kérdést.

A hivatalos képviselőházi jóváhagyást szeptember 21-én kaptuk meg. Míg Batthyány Bécsben tárgyalt engem, Nyáryt és Sembreyt bízta meg a végre hajtóhatalom irányításával.

Javaslatomra a minisztériumi államtitkárokat is bevonták a honvédelmi választmányba.

Szeptember 30-án létrejött az Országos Honvédelmi Bizottmány amelyet eddig számos névvel ellátak.

Október 2-a Batthány másodszor most már végleg lemond, szervezetünk teljesen önállósult és hivatalos kormányszervezetté vált. Jelenleg 12 főre tehető a létszám ha nem számítjuk a a miniszteri államtitkárokat és jómagamat.

Október 3-án tovább bővült testületünk. A liberális nemesség és a radikális balodal átmeneti szövetséget kötött és belépett szervezetünkbe. Rajtuk kívül másnap a felsőház 4 bírója is csatlakozott.

A bécsi forradalom hatására további lendületett kaptunk a végrehajtó hatalom átszervezésére.

Október 8-án hatalmas elismerésben részesültem. Megválasztottak az OHB elnökévé. Ezzel elismerték eddigi munkásságomat és én lettem a szervezet első számú vezetője.

Ez azért fordulhatott elő, mert a körülmények nem tették lehetővé egy cselekvőképes és erős kormány felállítását. Az elnöki szék ebben a helyzetben a miniszterelnöki széket is jelentette, így az ország első embere lettem.

Novemberben elkészítettük a hatáskörök és a testület munkarendjét. A kiemelt ügyeket csak saját magam intéztem, helyettesemmé Nyáry Pált tettem, a közcsendi ügyek intézésére Madarász Lászlónak adtam megbízást..

Tekintve, hogy harmadik hónapja kormányoztuk az országot, kísérletet tettem az OHB kormányszervezetté alakítására, de ez két tagunk döntésén múlva meghiúsult. Ezen kudarc után még annyit sikerült kiharcolnom, hogy a tagok az egyes feladatokat szétosszák maguk közt – igaz csak decembertől..

A testületünk nem fügött az uralkodótól, de elszámolással tartoztunk az országgyűlésnek és tagjainkat bármikor felülbírálhatták vagy akár vissza is hívhatták.

Az év első hónapjaiban munkánk zökkenőmentesen, a normális mederben folyt. Minden tag tökéletesen ellátta feladatát, ellenünk senki sem élt panasszal.

Az osztrákokkal vívott csatákban jól helytállt a frissen debütált önkéntes Honvédség. A toborzás sikeresnek mondható, elegendő katonát tudtunk kiállítani az ütközetekhez. Az újoncok kiképzése megfelelő volt, forradalmunk ebben az évben még nem számolt jelentős veszteséggel.

1849. április 14-én kimondtuk a Habsburg-ház trónfosztását a Függetlenségi Nyilatkozattal. Ezután a rám ruházott hatalomnál fogva kineveztem Szemere Bertalant a végrehajtó hatalom élére. Minden jel azt mutatja, hogy ez egy hibás döntés volt.

Szemere Bertalan kinevezése, és a Függetlenségi Nyilatkozat miatt sajnalátos körülmény állt elő. Arra az elhatározásra jutottam, hogy az OHB-t a jelenlegi helyzet miatt be kell szüntet nem.

Csak remélhetem, hogy ez a hibám nem játszik majd fontos szerepet a függetlenség kivívásában, és Magyarország el tud szakadni Ausztriától. Ezzel egyedüli lenne a sorban a tavaszi forradalmárok között.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.