Hosszú volt az elmúlt hónap. Nálunk is kitört a forradalom, meghoztuk az alkotmányos ország irányításához szükséges törvényeket. Kisebb jegyzeteimet olvashatják alább. A forradalom menetéről szándékosan nem írtam, meghagyom ezt az ifjabb nemzedéknek.

1848. március 3.

Elfogadtattam felirati javaslatom az országgyűléssel. A legjobb időpontban, Európa forrong! Mind a francia, mind az itáliai események csak a mi malmunkra hajthatják a vizet. A modern polgári alkotmány törvényes megteremtésének feltételeiről írtam, és előirányoztam a kiváltságok eltörlését, a közteherviselést és a kötelező örökváltságot, sőt a választójog kiszélesítését is.

1848. március 9.

A pesti radikálisok hozzám küldték Irányi Dánielt, hogy legyek segítségére. A reformországgyűlés munkáját lassúnak találták, ezért tenni akartak valamit. Én egy petíciós mozgalom elindítását javasoltam. Az Ellenzéki Kör aznapi ülésén el is határozták ennek elindítását.

1848. március 12.

Irinyi József bemutatta a 12 pontból álló petíciót, mely a követelések összefoglalásán túl az európai helyzetre is felhívta a figyelmet, ezzel is sürgetvén a döntést.

1848. március 13.

Bécsben kitört a forradalom, enélkül sosem fogadták volna el az ország pénzügyi és katonai téren való önálló alapra helyezését. S még így is István nádor közbenjárására volt szükség. Ha ennyit sikerült elérnünk, úgy gondoltam most ki lehet csikarni még egy-két dolgot, melyekben az Alsó-tábla segítségemre volt: megszavazták az Uniót Erdéllyel, a sajtószabadságot, az évenkénti országgyűlést, a vallási egyenlőséget és az esküdtbíráskodást is. Két nappal később ezen javaslatokkal indult a küldöttség Bécsbe.

1848. március 16.-17.

István nádor kinevezte Batthyány Lajost miniszterelnökké, mivel az országgyűlés nem kapott szabad kezet. Aki koalíciós kormányt hozott létre, engem pénzügyminiszterré választva. A kormányban valamennyi irányzat képviseltette magát. Konzervatívok, centralisták, liberálisok. Jómagam az utóbbi vonalat erősítem.

1848. március második fele- április 11.

Az Államtanács kétszer is megkísérelte az általunk nagy nehezen kicsikart engedmények visszaszorítását, ám ezt sem helyzete, sem az a tény nem tette lehetővé, hogy a pesti nép támogatását élvezhettük. Egyedüliként nálunk valósult meg törvényes keretek között a forradalom, mely egy polgári és alkotmányos Magyarországot eredményezett. Április 11-én az uralkodó szentesítette ezen passzusokat, az Áprilisi Törvényeket. A rendi kiváltságok megszűntek, a jobbágyok állami kárpótlással felszabadultak. Kormányunknak köszönhetően alkotmányos monarchiává lettünk. Ugyan az Ausztriához fűződő viszonyt nem sikerült tisztázni, - a két országot csak a közös uralkodó kötötte össze - ahogyan a hadsereg, a külképviselet és a pénzügyi háttér is nyitott kérdés maradt, ez mégiscsak hatalmas előrelépés volt. Az átalakulás törvényes volta hatalmas szerepet játszott abban, hogy így számolhattunk az államapparátus, a nemesség, sőt a tisztikar egy részének rokonszenvére is. A jobbágyság 80%-a földhöz jutott, így a belpolitikai feszültség valamelyest csökkent. A kártalanítást egyelőre nem tudtuk tárgyalni a szükséges anyagi forrás és a konkrét tervezet híján. Létrejött viszont a népképviselet, amely vagyoni cenzushoz vagy társadalmi réteghez való tartozáshoz kötötte a szavazati jogot. Az uralkodó jogkörét lefogtuk, az országot egységessé tettük, kimondtuk az uniót Erdéllyel. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.