Sajnálattal és mély fájdalommal adtam át a hatalmat Görgey Artúrnak 1849. augusztus 9-én. Elhagytam az országot, menekültem az előre nyomuló orosz csapatok elől akik már a Tisza-közelében jártak.Tökéletesnek hitt stratégiám különböző problémák miatt meghiúsult. Itt kellett belátnom azt, hogy ez a szabadságharc amely annyi emberáldozatot követelt, reménytelenné vált és nincs reális győzelmi esélyünk.

Már mint emigráns figyeltem szeretett hazámban folyó harcokat, mikor augusztus 11-én bekövetkezett az ami elkerülhetetlenné vált, a fegyverletétel Temesvárnál. A hivatalos fegyverletételre augusztus 13-án Világos mellett került sor feltétel nélkül. Egyetlenegy kérése volt a magyaroknak mégpedig az, hogy ők csak az orosz hadsereg előtt hajlandóak letenni a fegyvert mellyel egyetértek, mert a végső csatában az orosz csapatok győzedelmeskedtek felettünk, és így becsületünkön sem esett csorba, méltóságunkat megőriztük.

Augusztus van és én elborzadva hallgatom a híreket otthonról. Rengeteg embert végeztek ki Haynau osztrák táborszernagy vezetésével, aki nem ismer kegyelmet a katonáinkkal szemben.

Szeptember, már Vidinben vagyok. Levelet írok, mert úgy érzem Görgey elárulta a hazát, ez nem maradhat szó nélkül.. Nem tudom még milyen következményekkel fog ez járni, csak remélhetem, hogy lesz elszámoltatás.

Október, és én, ha a jelen helyzet nem változik már soha többé nem láthatom viszon hőn szeretett hazámat. Emelett egyre súlyosabb híreket kapok otthonról.Az osztrák hadsereg folyamatos mészárolásokat tart, Haynau táborszernagy vezetésével,kénye s kedve szerint.

Szomorúan kaptam a hírt, hogy Aradon a komoly szerepet betöltött honvéd tiszteteket bebörtönözték. Ezzel akarják elérni az osztrákok azt, hogy az országban  letörjék a forradalmi lelkesedést és teljes elkeseredés legyen úrrá az embereken.

Ami engem illet, teljesen beleborzongtam a hírbe. Remélem, hogy végre vége Haynau rémuralmának, és végre jobb napra ébredhet az ország. A honvédfőtisztek hősök. Mind a világ, mind az én szememben.

Nem rég kaptam meg a futártól a hírt, mely teljesen lesujtott. Amiben bíztam és amit reméltem, hogy a megtorlás emberséges és tisztességes lesz egy pillanat alatt szertefoszlott. Ha nem várna a biztos halál, azonnal indulnék, hisz nekem is ott a helyem köztük, viszont felkészülve kell várnom egy újabb lehetőségeet a forradalomra. Hitem még most is erős, érzem jön egy új forradalom és megbosszulhatjuk a kivégzett honfitársaink emlékét.

Október 7-e, kivégezték őket. Megtörtem a hír hallatán. Tizenhárom remek tiszt,

akik életüket áldozták az országért.A hazámért halltak meg.

Emléküket örökre őriznünk kell és tovább adni a következő generációknak, hogy nevük örökre tudatunkban maradjon. Kegyetlen, embertelen véget ért földi pályafutásuk.

Ígérem neked Magyarország és magyar nép, addig nem nyugszom amíg bárki is aki részt vett ebben a szörnyűségben nyugodtan éli boldog életét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.